Ueshiba
Morihei az Aikido alapítója.
1883.
december 14-én született Tanabéban, Wakayama tartományban.
Apja, Yoroku, viszonylag sikeres fölbirtokos volt, aki
nagy reményeket táplált fia jövőjével kapcsolatban, megadta
neki a legteljesebb anyagi és erkölcsi támogatást. A fiú
azonban úgy érezte, hogy nem tud megfelelni apja elvárásainak,
és 1901-ben, 18 évesen Tokióba ment, ahol rövid ideig
kereskedelmi gyakornok volt. A következő évben megnyitotta
az Ueshiba Boltot, egy iskolai papír- és írószer kereskedést.
Hamarosan azonban megbetegedett, és a kisvállalkozás kudarcot
vallott.
Nem sokkal
ezután bevonult a Japán Császári Hadseregbe, és harcolt
az orosz-japán háborúban. 1912-ben, 29 évesen maga köré
gyűjtött szülővárosából 54 családot mintegy 80 fővel,
és létrehozott egy települést Shiratakiban, Hokkaidó szigeten.
Ueshiba mester a kis település vezetőjeként 7 éven keresztül
maga is művelte a földet, szolgált a városi tanácsban,
és munkájával hozzájárult Shirataki fejlődéséhez.
Apja betegség
következtében 1920 januárjában meghalt, ami nagy megrázkódtatás
volt számára. Igen mély lelki válságon ment keresztül.
Ezután kereste meg útmutatásért a sintó eredetű Ómoto
szekta karizmatikus vallási tanítóját, Deguchi Onisaburo-t.
Ennek a nagy tanítónak a szárnya alatt élt az Alapító
Ayabéban. Az itt töltött 8 év döntő volt az Alapító lelki
fejlődése szempontjából. Ezalatt tanulmányozta a sintó
filozófiát és sajátította el a "koto-dama" rendszerét.
Ayabei
tartózkodása alatt egyértelművé vált a budoval való elkötelezettsége,
elsődlegesen Deguchi bátorítására. Már ezt megelőzően
is gyakorolt és elsajátított néhány harcművészetet, mint
pl. a Shinkage ryu (ryu - iskola, irányzat) kardvívást,
a Kitó és a Daitó ryu jujutsut. A legmagasabb szintű bizonyítványt
a Daitó ryu mesterétől, Takeda Sokaku-tól kapta, akit 32
évesen ismert meg a Hokkaidó szigeten töltött évek alatt.
Ez a jujutsu iskola irányította rá az Alapító figyelmét
a harcművészetek mély értelmére. A Daitó ryu alapelvei
különböznek ugyan az Aikidotól, de a technikákban sok
a közös vonás.
Deguchi tanácsára elkülönített egy részt ayabei lakhelyéből, és
kialakított egy szerény méretű dojot, az Ueshiba Jukut.
Ueshiba
mester 1920-tól kezdett komolyan gondolkodni azon, hogy
kialakítja saját, független budo formáját. 1922-ben egy
új harcművészeti formát hirdetett meg, az aiki-bujutsut.
Ezt az elnevezést nem fogadták el azonnal az emberek,
helyette Ueshiba ryunak, vagy inkább Ueshiba-ryu aiki-bujutsunak
nevezték el az új budo ágat.
A fordulópont
1924-25-ben következett be, amikor egy expedícióban vett
részt Belső Mongóliában. Nem sokkal visszatérése után
egy fiatal tengerésztiszt kihívta párbajra Ayabéban, és
a Mester megtapasztalta a "sumi kiri"-t,
a szellem és a test tisztaságát, amely megvalósítja az
univerzum ki-jének és az egyén ki-jének
összhangját. Ekkor negyvenes éveinek elején járt, s ez
a felismerés lett harcművészetének alapköve. Ettől
kezdve Ueshiba mester folyamatosan hangsúlyozta, hogy "Az igazi budo a minden lény iránti erős szeretet
és harmónia útja", és hogy minden mozdulat a ki-szellem-test összhangjából ered. Tehát elmondhatjuk,
hogy az 1924-25-ös évek jelentik az Aikido szellemi fejlődésének
a kezdetét.
1925 őszén
Takeshita Isamu admirálisnak ismételt kérésére az Alapító
Tokióba ment, hogy bemutatót tartson egy előkelő közönség,
többek között az egykori miniszterelnök, Yamamoto Gonnohyoe
előtt. A főtisztre olyan mély benyomást tett az Alapító
bemutatója, hogy felkérte egy 21 napos szeminárium megtartására
az Aoyama palotában, a belügyminisztériumban dolgozó magasan
képzett judó és kendó szakértők számára. 1926 tavaszán
ismét Tokióba hívta Takeshita admirális, hogy aiki-bujutsu
leckéket adjon a belügyminisztérium tagjainak, katona-
és tengerésztiszteknek, valamint az üzleti és politikai
élet jeles képviselőinek. 1927-ben Takeshita admirális
és Deguchi Onisaburo ismételt kérésére az Alapító otthagyta
Ayabét és Tokióba költözött.
Az elkövetkező
3 év alatt számos dojot hozott létre Tokió Shiba körzetében.
1930 októberében a Kodokan judó megalapítója, Kanó Jigoró,
amikor megnézte Ueshiba mester harcművészetét, azt "az
ideális budo"-nak nevezte.
1930-ban
létrehozott egy dojot Tokióban, amelyet Kobukan dojonak
nevezett el. Az Aikido központi dojoja ma ugyanezen a
helyen található.
1936-ban
az Alapító elérkezettnek látta az időt, hogy világosan
megkülönböztesse saját harcművészetét a korábbiaktól.
Elhagyta a bujutsu elnevezést, és művészetét aiki-budonak
nevezte el.
1939-ben
hivatalos kérvényt nyújtott be, hogy szervezete "Kobukai" néven jogilag is elismerést kapjon. 1 évre rá az Aikido
hivatalosan bejegyzett testületté vált. Ettől számítva
kezdődik az Aikido aranykora.
Először
1935 körül gondolt az Alapító arra, hogy létrehozza az
Aikido szellemi központját. Kevéske megtakarítását felhasználva
vásárolt egy erdős részt vidéken, Iwama környékén.
1941-ben
kitört a csendes-óceáni háború. A kormány elrendelte a
különböző harcművészeti csoportok egyesítését egyetlen
szervezetbe, saját ellenőrzése alatt. A háború miatt csökkent
a tanítványok és a bemutatókra szóló meghívások száma.
Mindez hozzájárult, hogy meghozza döntését. Ahhoz, hogy
elkülönítse művészetét a többi budo formától, meghirdette
az új nevet, az aikidot, majd visszavonult Iwamába, ahol
a saját útját járhatta. Ezzel régi álma valósult meg:
összekötötte a földművelést a harcművészettel.
A II.
világháború után az USA nyomására betiltották a harcművészetek
gyakorlását, így a tokiói Honbu Dojo szerepe is Iwamába
helyeződött át, ahol Ueshiba Mester továbbra is tanított.
1948-ban indulhattak el ismét az edzések Tokióban. Ettől
kezdve O-Sensei Aikidoja útra kelt, hogy meghódítsa a
világot.
1969. április 26-án hunyt
el Ueshiba Morihei, az Aikido alapítója. Tanítványainak
átadott utolsó tanítása így szólt:
"Az
Aikido az egész világé. Sohase gyakoroljátok öncélúan,
mindig csak a másik emberért."
Halála
után a császár az Aikido megalapításáért a Szent Kincs
érdemrenddel tüntette ki. O-Sensei tiszteletére az iwamai
Aiki-szentélyben minden évben emlékszertartást tartanak.
Oldal tetejére
|
