Az aikido edzéseket keretbe foglalja egyfajta tiszteletadás, először a shomen (a dojo fő helye, ahol az Alapító képe található) irányába történő meghajlással, majd az edzésvezető és a gyakorlók egymás felé is meghajolnak. Ezzel kezdődik és záródik is a gyakorlás, melyet mindig egy rövid mokuso (meditáció) előz meg, hogy szellemileg is áthangolódjunk.
A shomen irányába történő meghajlás az Aikido szellemisége és alapelvei iránti tisztelet, és az Alapító iránti hálát szimbolizálja, amiért kifejlesztette ezt a gyakorlási és tanítási rendszert.
A tiszteletadást követően aiki-taiso következik...
Az aiki-taiso nem egyszerű bemelegítés, inkább felkészülési szakasznak lehet nevezni, mivel mind testileg, mind lelkileg felkészít a gyakorlásra.
Ennek keretén belül légző-, valamint gimnasztikus és nyújtó elemeket tartalmazó gyakorlatokat végzünk.
Ezt követően az edzés ukemi waza-val (gurulásokkal), majd a különböző technikák gyakorlásával folytatódik.
Általában
végig egyfajta támadás van, viszont a tachi waza, suwari waza vagy a hanmi handachi waza gyakran
változik.
Tachi waza: mindkét fél, a nage és az uke is állásban mozog.
Suwari waza: a nage és az uke térdelő helyzetben van.
Hanmi handachi waza: az uke állásban támad, míg a nage térdelő helyzetben hajtja végre a technikát.
Kobayashi
sensei sajátos oktatási módszert hozott létre. A technika
bemutatása során nemcsak az oktató hajtja végre a technikát
a tanulón, hanem a tanuló is az oktatón, ezzel elősegítve
a pontosabb megértést, hiszen így, mint uke és mint nage is tapasztalatot szerezhet a tanuló a gyakorlat végrehajtásának
módjáról. Majd ezt követően az oktató a dojoban körbejárva
maga is beáll 1-1 tanulócsoporthoz, és aktívan részt vesz
a gyakorlásban.
A kezdőknek
külön gyakorlatsor van összeállítva, amit az edzés vezetője
lépésről-lépésre átvesz velük. Csak miután ezt a gyakorlatsort
megtanulta, állhat be a kezdő a többiekhez, onnantól viszont
nincs szintmegkötés, különbségtétel.
Az edzések
végén fegyverrel - ken, jo, tanto - dolgozunk.
Nincs éles határvonal az aikidoban a taidzsucu (pusztakezes technikák) és a fegyveres gyakorlás között, mivel a filozófia és annak mozgásban való megnyilvánulása a kettőben ugyan az. A fegyverek szerves részét képezik az edzésnek, mivel a velük végzett gyakorlás az elsajátítandó pusztakezes technikák forrásai.
"Amikor kardot használsz,
a kard tested és szellemed meghosszabbítása.
Amikor nincs kardod, úgy kell mozognod,
mintha lenne,
a kardon keresztül meghosszabbítva testedet és szellemedet."
(M. Saotome)
A fegyveres gyakorlástól javul a testtartás, finomítja a megfelelő támadási távolság kialakítását, a pontosságot, a koncentrációt, és a központ fogalmának megértését, mivel amikor mindkét kezeddel bokken-t, jo-t fogsz, két karod természetesen közel kerül egymáshoz, és a tested központjából fog mozogni.
Mivel
az Aikidoban nincsenek versenyek és a mögötte meghúzódó
gondolati háttér miatt nem is lehet versenyzés, a gyakorlás
során nem ellenfelek állnak egymással szemben, hanem gyakorló
partnerek. A gyakorlást egymást segítő és baráti légkör
jellemzi. Mindenki saját képességeinek és elvárásainak
megfelelően hajtja végre a gyakorlatokat, korához és lehetőségeihez
mérten. A hangsúly azon van, hogy mindenki jól érezze
magát a dojoban, és elégedetten, boldogan távozzon az
edzés befejeztével.
A dojonak
megvan a maga etikettje, melyet mindenki ismer és betart.
Ilyen a dojoba való be- és kilépéskor a meghajlás, a hangos
köszönés, az edzés közbeni helyes magatartás, stb.
Oldal tetejére
|
